Az egysejtű zöldalgák alapvető szerepet töltenek be a vízi ökoszisztémákban. Fotoszintetizáló organizmusokként ők képezik a táplálékhálózat elsődleges termelő szintjét, oxigént termelnek, és táplálékot biztosítanak a zooplanktonok, majd az azokat fogyasztó gerincesek számára. Biológiai aktivitásuk gyors, néhány óra alatt képesek osztódni, így azonnal reagálnak a környezetükben bekövetkező változásokra. Ez a tulajdonságuk teszi őket ideális bioindikátorokká a vízminőség értékelésében.
Az ökotoxikológiai vizsgálatok során – többek közt – ezekkel a szervezetekkel mérik, hogy egy adott szennyezőanyag milyen hatással van az algák szaporodására. A leggyakrabban használt modellfajok közé tartozik a Pseudokirchneriella subcapitata, a Scenedesmus subspicatus és a Chlorella vulgaris. Ezek jól jellemezhetők, laboratóriumban könnyen tenyészthetők, és nem igényelnek bonyolult környezeti feltételeket.
A standard algatesztek során a kiválasztott algafajt mesterséges tápoldatban növesztik, majd különféle koncentrációjú szennyezőanyagokkal kezelik. A teszt jellemzően 72 órán át tart, ezalatt az algák növekedését optikai denzitás, sejt-koncentráció vagy klorofill-tartalom alapján követik. Az eredményekből meghatározható az EC50 érték – az a hatásos koncentráció, amely az algák növekedését 50%-kal gátolja a kontrollhoz képest.
Különösen fontos ezeknek a vizsgálatoknak a szerepe a kozmetikai termékekből származó mikro-szennyező anyagok esetében, amelyek egyre nagyobb arányban jutnak a felszíni vizekbe. A naptejekben található UV-szűrők, mint például az oxibenzon vagy az oktinoxát, számos tanulmány szerint gátolják az algák fotoszintézisét, sejtosztódását, sőt DNS-károsodást is okozhatnak. Egy 2020-as vizsgálat például kimutatta, hogy az oxibenzon már 10 µg/L koncentrációban is jelentősen csökkenti a P. subcapitata növekedését. Hasonlóan, a parabének (tartósítószerek, mint a metil-parabén) oxidatív stresszt váltanak ki, ami sejtkárosodáshoz és a szaporodási ráta csökkenéséhez vezethet.
Ezek az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a kozmetikai termékekben alkalmazott vegyületek ökotoxikológiai kockázatot jelenthetnek a vízi élővilágra nézve. Az algatesztek gyorsak, megbízhatók, és hozzájárulnak a környezeti hatásvizsgálatokhoz, valamint ahhoz, hogy fenntarthatóbb termékfejlesztés valósulhasson meg a kozmetikai iparban is.
