Június, július és augusztus hónapokban országos mintagyűjtést szerveztünk a Szépség és Környezet Közösségi Tudomány kampány keretében. Önkénteseinket arra kértük, hogy egy Magyarországon található élővizes strandról vegyenek fél liter vízmintát, és töltsenek ki egy részletes kérdőívet. A kiválasztott mintákat a mintavevők beküldhették a BME VBK ABÉT Környezeti Mikrobiológia és Biotechnológia Laboratóriumába. A kérdőív a mintavétel helyét, strand nevét, dátumát, napszakát, a hőmérsékletet és a főbb időjárási tényezőket – például napsütés, felhőzet, szél, csapadék – rögzítette. Emellett a résztvevők figyelték a víz színét, a felszínen úszó jelenségeket (pl. olajos réteg, hab, szivárványos felület), a jellegzetes szagokat, a partszakasz típusát (pl. beton, kavics, homok, nádas), a mintavétel távolságát a parttól, valamint a közelben tartózkodó fürdőzők számát.
A beérkezett minták sokféle helyszínről érkeztek: a Balaton, a Duna, a Tisza, a Velencei-tó, Lupa-tó és a Délegyházi tavak szolgáltattak adatokat. A Balaton partjairól is széles körű volt a gyűjtés: Alsóörs, Balatonboglár, Keszthely, Badacsony, Sóstó, Balatonszemes és Balatonkenese is szerepelt a mintavételi helyszínek között. Külön érdekesség, hogy Balatonkeneséről egy önkéntes több mintát is beküldött, amelyeket különböző távolságokra vett a parttól – 60 méterre, 300, 700, 1500 és több mint 3 km-re, ahogy vitorlásával haladt a nyílt víz felé. Ez lehetővé teszi a tó különböző részeinek összehasonlítását, egyre távolodva az emberi tevékenységgel leginkább érintett partszakasztól.
A minták környezettoxikológiai vizsgálatát szeptemberben kezdtük meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Laboratóriumi módszereink között szerepelt az Aliivibrio fischeri biolumineszcens baktériummal végzett biolumineszcencia-gátlási teszt, amely egy világító baktérium felhasználásával méri a vízminta toxikus hatását. Toxikus anyag jelenlétében a baktérium fénykibocsátása csökken. Ezen kívül fehér mustár (Sinapis alba) és közönséges búza (Triticum aestivum) csíranövény szár- és gyökérnövekedés gátlási tesztet is végeztünk, amely a növények fejlődésének érzékeny indikátora a különböző szennyező anyagokra.
A környezettoxikológiai tesztek mellett a vízminták analitikai kémiai elemzését a Bálint Analitika Kft. végezte. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a toxikológiai vizsgálatok és a kémiai analízis következtetései összhangban vannak egymással: általánosságban elmondható, hogy a vizsgált minták nem mutattak toxikus hatást azokon a strandokon és fürdőhelyeken, ahonnan a minták érkeztek. Ennek hátterében nagy valószínűséggel az áll, hogy a természetes élővizek jelentős pufferkapacitással rendelkeznek, vagyis képesek bizonyos mennyiségű szennyeződést hígítani, semlegesíteni vagy lebontani anélkül, hogy azonnali ökológiai károsodást mutatnának.
Kisebb eltérések azonban megfigyelhetők voltak. A Velencei-tóból és a Délegyházi tavak egyik mintájából származó eredmények a többi mintához képest emelkedettebb toxicitást jeleztek, ám a biolumineszcens Aliivibrio fischeri tesztben mért gátló hatás a 20% körüli értéket így sem haladta meg, ami továbbra is alacsony környezeti kockázatot jelent. A csíranövény-növekedési vizsgálatok azonban érzékenyebben reagáltak: a Velencei-tóból származó minta közel 70%-kal gátolta a gyökérnövekedést a kontrollhoz képest. Ugyanakkor, amikor a mintát kétszeres hígításban vizsgáltuk, a gátlás mértéke 20% körüli értékre csökkent, ami a vízben található anyagok hígulási dinamizmusát és a természetes rendszerek önszabályozó képességét támasztja alá.
A Bálint Analitika Kft. fémtartalom mérései alapján az ezüst, kadmium, kobalt, króm és cink minden esetben az 1 µg/l kimutatási határ alatt volt a vizsgált vízmintákban. A higany koncentrációja minden minta esetében a 0,1 µg/L-es kimutatási határ alatt volt. Érdekesség, hogy az alsóörsi strand és a badacsonyi strand vízmintájában ehhez képest 1,4 és 1,2 µg/L rezet lehetett kimutatni, míg a balatonboglári és a lupa-tavi minták esetében 1,3 és 1,5 µg/L nikkelt. További adat, hogy míg a balatoni mintákban és a velencei-tavi mintában az alumínium mennyisége kimutatási határ alatt volt, ellenben a Lupa-tóban és a délegyházi strand mintájában 5,4 és 2,5 µg/L-nek adódott.
A Velencei-tóból származó minta emelkedett toxicitását első sorban a magasabb arzén, bór és detergens (0,92 mg/L) koncentrációnak tulajdoníthatjuk, míg a délegyházi strandról származó mintában elsősorban a bór és nagyobb detergens (0,51 mg/L) koncentráció okozhatta a megnövekedett toxicitást.
Az alábbi ábrán a vizsgált vízminták detergens koncentrációja látható, mely egyértelműen mutatja, hogy a Balaton esetében pl. egy sekély, frekventált időszakban mintázott, gyerekek számára fenntartott mesterségesen kialakított öbölben megközelítőleg kétszer akkora a detergensek koncentrációja, mint a partszakasztól 700 m-re a balatonkenesei strand esetében. A balatonkenesei strand esetében a parttól három különböző távolságra vett (60 m, 300 m, 700 m) minta detergens koncentrációja is szépen mutatja a híguló tendenciát.
A kampány során keletkező adatok, elemzések és következtetések elsődlegesen ismeretterjesztő és tájékoztató célt szolgálnak. Ezek nem értelmezhetők környezeti kockázatbecslésként, nem használhatók fel környezetvédelmi döntéshozatalhoz, és nem összevethetők jogszabályi határértékekkel vagy hivatalos mérések eredményeivel.
A résztvevők és az adatok felhasználói tudomásul veszik, hogy a vizsgálati eredmények nem alkalmasak jogi, hatósági vagy szabályozási eljárások alapjául, és azok kizárólag a környezeti jelenségek megismerését, valamint a társadalmi szemléletformálást támogatják.