A napvédelem alapvető fontosságú, hiszen az UV-sugárzás károsíthatja bőrünket, idő előtti öregedést okozhat és növelheti a bőrrák kialakulásának kockázatát. Éppen ezért használunk fényvédő termékeket, amelyekben kétféle UV-szűrőt alkalmaznak: kémiait és fizikait. A kémiai szűrők elnyelik az UV-sugarakat, míg a fizikai szűrők visszaverik vagy szétszórják azokat a bőrfelületen. A fizikai szűrők leggyakoribb típusai a titán-dioxid és a cink-oxid, amelyek természetes ásványi eredetű anyagok. A hagyományos formájukban azonban fehér réteget hagynak a bőrön, ami sokak számára zavaró lehet. Ezért egyre gyakoribb a nanoformák alkalmazása, hiszen ezek a részecskék nagyságrendekkel kisebbek, így esztétikusabb és kényelmesebb napvédelmet biztosítanak. Emellett a nanorészecskék jobban eloszlanak a bőrön, így egyenletesebb védelmet nyújtanak és stabilabbak is, vagyis kevésbé bomlanak le az UV-sugárzás hatására. A probléma ott kezdődik, hogy ezek az anyagok strandolás közben lemosódhatnak a bőrünkről és közvetlenül a vízbe kerülhetnek. De nemcsak a tengerben vagy a tavakban okoznak problémát, hiszen a zuhanyzás vagy kézmosás során a csatornahálózatba is bejutnak, onnan pedig a szennyvíztisztítókon keresztül visszakerülhetnek a természetes vizekbe. A vízi ökoszisztémában a nanoanyagok viselkedése összetett, egyes részecskék lebegve maradnak, mások leülepednek vagy reakcióba lépnek különböző vegyületekkel. A kutatások szerint bizonyos élőlényekre, például algákra, vízi makrogerinctelenekre és halakra káros hatást gyakorolhatnak, mert oxidatív stresszt idézhetnek elő bennük. Éppen ezért fontos, hogy tudatosan csökkentsük ezeknek az anyagoknak a környezetbe jutását. Tudatos döntéseinkkel nemcsak a bőrünket, hanem a vizeink élővilágát is védhetjük!
