A környezettoxikológus kutató munkájának jelentős része a laboratóriumban zajlik, ám ezt gyakran előzi meg terepi mintavétel. A természetes vizekből és üledékekből gyűjtött minták előkészítése gyakran hosszadalmas folyamat a laboratóriumi vizsgálat során: a vízminták sokszor szűrés és koncentrálás után kerülnek elemzésre, míg az üledékeket gyakran homogenizálni, szárítani és olykor extrakciós eljárásoknak alávetni szükséges. Ezt követi a korszerű analitikai műszerek – például nagyhatékonyságú folyadékkromatográf (HPLC) vagy tömegspektrométer – alkalmazása, amelyek segítségével nanogrammnyi mennyiségben is kimutathatók a kozmetikai termékekből származó mikroszennyezők, például UV-szűrők vagy illatanyagok.
A laborban nem csupán a szennyezőanyagok azonosítása és mennyiségi meghatározása zajlik. Párhuzamosan ökotoxikológiai bioassay-ket végzünk, amelyek során algákat, vízi gerincteleneket vagy halembriókat teszünk ki a kimutatott koncentrációknak. A mikroszkóp és a sejtszintű biomarkerek elemzése segít feltárni, hogyan befolyásolják ezek a vegyületek a növekedést, a fotoszintézist vagy a túlélési rátákat. Így láthatóvá válnak azok a finom változások, amelyek a természetes ökoszisztémákban hosszabb távon súlyos hatásokat idézhetnek elő.
A labor mindennapjai tehát egyszerre jelentenek precíz kémiai analízist és biológiai megfigyelést. A cél nem pusztán az, hogy leírjuk a kozmetikai eredetű mikroszennyezők jelenlétét, hanem hogy átfogó képet alkossunk azok ökológiai kockázatairól. Ez a tudás alapot teremt a fenntarthatóbb termékfejlesztéshez és a vizek védelmét szolgáló szabályozásokhoz is.
