A Daphnia magna, közismert nevén nagy vízibolha, alig néhány milliméteres planktonrák, amely édesvizekben él. Bár elsőre jelentéktelennek tűnhet, kulcsszerepet játszik a tavak és folyók táplálékhálózataiban: algákkal, baktériumokkal és szerves törmelékkel táplálkozik, miközben maga is fontos zsákmány halivadékok és más vízi élőlények számára. Emiatt a Daphnia egyfajta „kapocs” a mikroszkopikus termelő szervezetek és a magasabb rendű fogyasztók között.
Az ökológiai szerepén túl a Daphnia magna-t az ökotoxikológia egyik széleskörben alkalmazott modellorganizmusaként ismerik. A laboratóriumi kísérletekben régóta használják, mivel könnyen tenyészthető, rövid életciklusa van, és érzékenyen reagál a különböző vegyi anyagokra. Szabványosított tesztek (pl. OECD irányelvek) segítségével a kutatók vizsgálhatják, hogy egy-egy vegyület milyen mértékben gátolja a mozgását, szaporodását vagy túlélését.
Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapnak a kozmetikai termékekből származó mikroszennyezőanyagok. Ilyenek például a fényvédőkben alkalmazott nano-titán-dioxid (nTiO₂) és nano-cink-oxid (nZnO), a parfümök illatanyag-maradványai, vagy a haj- és bőrápolási szerekből származó szilikonok és tartósítószerek. Ezek az anyagok fürdés, zuhanyzás vagy strandolás során bekerülhetnek a természetes vizekbe, ahol a Daphniák közvetlenül ki vannak téve a hatásuknak.
A nanorészecskék például mechanikusan károsíthatják a rákok kültakaróját, gátolhatják a mozgásukat, vagy oxidatív stresszt idézhetnek elő sejtjeikben. Az illatanyagok és tartósítószerek hormonháztartás-zavaróként hathatnak, befolyásolva a szaporodást. Bár ezek a változások egyetlen apró élőlény szintjén jelentéktelennek tűnhetnek, ökoszisztéma szinten komoly következményeik lehetnek: ha a Daphnia-populációk csökkennek, az algavirágzások jelentősebbé válhatnak, a halivadékok pedig eleshetnek egyik fő táplálékforrásuktól.
Éppen ezért a Daphnia magna nemcsak laboratóriumi „tesztállat”, hanem egyfajta korai jelzőrendszer is arra, hogy a kozmetikai iparban használt vegyületek miként hatnak az édesvízi ökoszisztémákra. Vizsgálatuk segít abban, hogy a jövőben környezetbarátabb formulákat fejlesszünk, megőrizve vizeink ökológiai egyensúlyát.
