Amikor kézbe veszel egy hidratálókrémet, tonikot vagy sampont, valószínűleg nem az jut eszedbe, hogy abban mikroszkopikus élet is megtelepedhet. Pedig a legtöbb kozmetikum – különösen, ha vizes bázisú – kiváló táptalaj lehet baktériumoknak, penész- és élesztőgombáknak.
Miért kell tartósítani a kozmetikumokat?
A krémek, gélek, samponok és tonikok általában nagy mennyiségű vizet tartalmaznak – ez ideális környezetet biztosít a mikroorganizmusok számára. Ha egy kozmetikumot nem tartósítanak megfelelően, az könnyen megromolhat: elszaporodhatnak benne a kórokozók, amik akár bőrfertőzést vagy gyulladást is okozhatnak.
Éppen ezért a gyártók antimikrobiális szereket – vagyis tartósítószereket – adnak a termékekhez, hogy azok:
- ne romoljanak meg idő előtt,
- mikrobiológiailag biztonságosak maradjanak a használat során is,
- védelmet nyújtsanak a felhasználónak.
Nem minden tartósítószer ártalmatlan
Bár az antimikrobiális szerek szükségesek, nem mindegy, hogy melyik kerül a bőrünkre. Az EU szigorúan szabályozza a kozmetikumokban engedélyezett tartósítószerek mennyiségét – több anyagot csak korlátozott koncentrációban lehet használni ilyen célra.
Problémás antimikrobiális szerek például:
- Triklozán
- Metil-izotiazolinon (MI)
- Formaldehid-felszabadító vegyületek (pl. DMDM Hydantoin)
- Fenoxietanol
- Bizonyos parabének (pl. butilparabén, propilparabén)
Ezek az anyagok irritálhatják a bőrt, allergiás reakciókat válthatnak ki, sőt, egyesek endokrin zavaró hatásúak is lehetnek – vagyis megzavarhatják a hormonrendszer működését.
Mi a gond a triklozánnal?
A triklozánt évtizedekig használták antibakteriális hatása miatt szappanokban, dezodorokban és fogkrémekben. Azonban mára több tanulmány is alátámasztja, hogy a triklozán feltehetően endokrin diszruptor:
- utánozhatja vagy blokkolhatja a hormonok hatását,
- beavatkozhat a sejtek közti hormonális kommunikációba,
- akár fejlődési és szaporodási zavarokat is előidézhet.
Ráadásul környezeti kockázatot is jelent: vízi élőlényeknél (pl. algák, halak) hormonális zavarokat okozhat, hatással lehet a túlélésükre és a szaporodásukra.
Éppen ezért az EU szigorúan korlátozza használatát: a triklozán legfeljebb 0,3%-os koncentrációban engedélyezett kozmetikumokban, és tiltott 3 év alatti gyermekeknek szánt fogkrémekben.
Léteznek természetes alternatívák?
Szerencsére igen! Egyre több kozmetikai márka választ természetes eredetű tartósító anyagokat vagy kombinálja a hagyományos szereket alacsony dózisú, kíméletes megoldásokkal.
Növényi eredetű antimikrobiális összetevők lehetnek:
- Teafaolaj
- Rozmaring kivonat
- Levendulaolaj
- Eukaliptuszolaj
- Kamillakivonat
- Citrusfélék olajai
Ezek a természetes illóolajok antimikrobiális hatással bírhatnak, ugyanakkor gyakran illatanyagként is működnek, és nem mindig olyan hatékonyak vagy stabilak, mint a szintetikus szerek.
Az antimikrobiális szerek nélkülözhetetlenek a kozmetikumok biztonságosságához, de nem mindegy, milyeneket és milyen mennyiségben alkalmazunk. Az EU szabályozása segít kiszűrni a kockázatos összetevőket, de a tudatos fogyasztói döntés is sokat számít.
